2009. február 19., csütörtök

Édes puliszka gombócok

Posted by Picasa


Olaszországban ma is mindennapi étel a polenta,magyarul puliszka.Kukoricalisztből és darából,édesen vagy sósan,köretnek,vagy főételnek.Ezzel szemben Magyarországon teljesen kiment a divatból.Persze ennek is meg van az oka.Körülbelül a 20.század közepéig a kukoricadarából készített puliszka és málé a szegények mindennapi eledele volt.Így ez az étel összekapcsolódott a szegénység fogalmával.Én ezt a receptet egy idős nénitől tanultam,és amikor lelkendeztem anyukámnak,hogy milyen finom és ő is készítse el,fintorogva közölte,hogy ő többet az életben nem eszik puliszkát ,köszöni szépen,de neki elég volt gyerekkorában.Azóta valahogy nem erőltetem....
Bár ez a recept nem olasz,mégis nyissa ez a polentás receptek sorát.Két személyre kb.10 dkg kukoricadarát és kb. fél liter vizet számolok.Igazság szerint még soha nem mértem ki.Olyan ez mint a tejbegríz készítés,azt se méricskéli az ember lánya.
A vízbe kell egy csipet só,ki ne felejtsük,anélkül csapnivaló lesz az egész.(Tapasztaltam!:( )Ha forr a víz öntsük bele a darát és addig kevergessük amíg be nem sűrűsödik.Ez gyakorlatilag néhány másodperc alatt meg van.Újfent a tejbegríz készítéshez tudnám hasonlítani.Hagyjuk kihűlni,közben pirítsunk olajon zsemlemorzsát.A pirított morzsát keverjük össze porcukorral.A kihűlt puliszkából kanállal szaggassunk kb. diónyi darabokat és forgassuk bele a morzsába.Én egy kicsit felturbóztam a receptet, lehet,hogy nem autentikus,de mi porcukros tejfölt teszünk a tetejére.

2009. február 18., szerda

A Florian




A Florian minden bizonnyal a világ egyik leghíresebb kávéháza. Ennek ellenére mi földi halandók is bebocsáttatást nyerhetünk,feltéve ha hajlandóak vagyunk 7 eurót fizetni egy capuccinoért.(Két éve még annyi volt)A főúr nem azért áll a bejáratnál,hogy Cerberusként őrizze a Floriant a hétköznapi turistáktól,hanem,hogy kedvesen egy szabad asztalhoz kísérjen.
Ha már rászántuk magunkat,hogy mi igenis a Florianban fogunk kávézni,akkor szigorúan tilos a teraszra ülni.A panoráma csodás,de ingyen is megcsodálható.Használjuk ki a lehetőséget ,hogy a pénzünkért beléphetünk a Florian "szentélyébe". Mert leginkább egy szentélyhez és nem egy kávéházhoz hasonlatos a rokokó belső tér.A Floriant 1720-ban alapították.Az 1800-as években olyan szerepet játszott Velencében,mint Pesten a Pilvax,itt gyűlt össze a fiatal liberális értelmiség. Az ugyancsak az árkádok alatt található másik híres kávéház a Quadri.Ez volt a találkozóhelye az osztrákoknak,ezért ide valamire való velencei nem tette be a lábát.
Nem az elfogultság hangja szól belőlem,amikor azt mondom,hogy itt ittam a világ legjobb capuccinoját.Nem tudom mi lehet a titkuk,bizonyára a saját márkás kávéjuk nem akárhonnan érkezik.A www.caffeflorian.com oldalon a shopban megcsodálhatjuk a Florian emblémával ellátott csokoládé és kávé különlegességeket és egyéb kiegészítőket.Természetesen ezek az interneten meg is vásárolhatóak.
A tér hangulatához ma már hozzátartozik a zene is,melyet a kávéház zenekara szolgáltat. A vendégek nem egyszer táncra is perdülnek,ahogy az az egyik képen is látható.
Egy átlag magyar turista nem engedheti meg magának,hogy minden sziesztát a Florianban töltsön a nyaralás ideje alatt. De ha egyszer mégis rászánjuk magunkat egy "kávéházi túrára"biztosak lehetünk benne, hogy
a Florian maradandó emlékkel ajándékozza meg vendégeit.

Velencét látni és....






Boglya ötlete nyomán született ez a poszt,aki először utazik Velencébe.
Az útikönyvek tele vannak ajánlatokkal,hogy hova térjünk be és mit nézzünk meg,ezzel nem tudok és nem is akarok versenyezni.Csak az én kedvenc éttermemről és kávézómról teszek említést.
Nem vagyok túlzottan lelkes híve a 20.századi művészetnek.Leragadtam Picassonál, Pollocknál, őket még értem.Mégis a Guggenheim a kedvencem, a hangulata miatt.
A Guggenheim múzeum kávézójába különös mód úgy szerettem bele,hogy az interneten láttam róla egy fotót. Rögtön éreztem,hogy ez nekem tetszeni fog.Tiszta egyszerű formák,friss pasztell színek, és a beáradó fény...a kávé mellé garantált a derű is.És milyen finom az a kávé!A múzeumhoz tartozó shop az utcáról is megközelíthető és a bolton keresztül átmehetünk a kávézóba,így nem kell minden alkalommal kifizetni a belépőt ha épp csak egy jó kávéra vágyunk.
Ami az éttermeket illeti nagy rajongója vagyok a Ristorante alla conchiglianak. Kétszer mentem máshova,de nagyon megbántam. Az egyik tévedés egy belvárosi pub szerűség volt.Lehetett volna annyi eszem,hogy ne menjek olyan helyre ahol nem olasz a tulaj...elég annyi,hogy az étel műanyag volt.Skandalum! Azt hiszem Olaszországban sehol máshol nem találkoztam olyan étteremmel,ahol mélyhűtött pizzát szolgáltak volna fel. A másik ballépésre a mardosó éhség késztetett.Bár az étterem főztje kiváló volt,a pincér minden durva hibát elkövetett amit csak lehet.Valószínűleg meg is átkozott,mert azóta se(és akkor se) sikerült friss calamárit ennem sehol....
De visszatérve a Conchigliára, már többször ebédeltünk ott és mindig megelégedetten távoztunk.Kellemes véletlen,hogy minden alkalommal ugyanaz a kedves, vigyorgós pincérnő szolgált ki minket.Meg kell mondanom el is szemtelenedtem.Itáliában,ha nem mosolyognak rám szívből egy étteremben,bárban, akkor oda többet vissza se megyek.:)))
Az étlap olyan amilyennek lennie kell:kevés fogás,amit friss helyi alapanyagokból készítenek.Elsősorban tengeri herkentyűk tésztával,vagy főfogásként.A desszert és a kávé is kifogástalan.Itt szembesültem először azzal,hogy Itáliában,ha kérsz egy ásványvizet,akkor egy egész üveggel hoznak.Ha csak nem nagyon szomjas az ember ,akkor egy pohár vizet kell kérni.A terítés is érdemel néhány szót.Gyönyörű muránói üveg poharaik vannak.És még ihatsz is belőle!Láttam egyszer itthon hasonlókat egy cukrászdában.Nem szégyellték kiírni,hogy ez csak dísz.Maga az étterem egy szép canale partján található,gyönyörű kilátással a szemközti palazzora és a közeli görög templom harangtornyára.Az étterem honlapja megtekinthető a www.ristoranteallaconchiglia.com-on.Van fotógaléria és egy kedves kis videó.A nyitó oldalon olvasható vers pedig az éttermet és Velencét dicséri.:)




























2009. február 13., péntek

I cuori fritti di San Valentino



Ezt a receptet évekkel ezelőtt hallottam/láttam az olasz közszolgálati Tv főzős műsorában a Prova del cuocoban.(A fényképen az akkori műsorvezető által kiadott szakácskönyv látható.)
Hozzávalók:100g liszt
100g parmezán
100 g vaj
1 tojás
bors
édes paprika
Egy edényben megolvasztjuk a vajat,hozzáadunk egy kis sót , a reszelt parmezánt és a lisztet.Összegyúrjuk és kinyújtjuk amíg kb. 1 cm vastagságú tésztát kapunk.
Szívecske formákat szaggatunk a tésztából és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.Felverjük a tojást és megkenjük vele a sütik tetejét.Végül megszórjuk borssal és egy kevés édes pirospaprikával.
Előmelegített sütőben 180 fokon néhány percig sütjük.